Lena és Nancy őrült világa

A tizenhét éves Bence sokszor elképzeli, hogy zuhan. Hogy kilép ebből az egészből. Nem volna nehéz: egy ugrás a bérház tetejéről. Vajon mi tartaná őt vissza? Ha az anyja újra hozzájuk költözne? Ha az apja abbahagyná az ivást? Ha volna barátnője? Ha végre valaki szeretni tudná? Egy napon új tanárnő érkezik az iskolába, kopogó léptei felverik a folyosó csendjét. Vörös csizmát visel, feszül rajta a farmer, Bence nem tudja levenni róla a szemét. Néhány nappal később összefutnak, s a fiú hazakíséri a tanárnőt. Ami azután történik, arról nem beszélhet senkinek. Titkolózás, cinkos kacsintások, önvád - Bence nem ura többé a tetteinek. Úgy érzi, zuhanni kezdett, és hiába kapálózik, nem nyújtja senki a kezét.

Még soha nem olvastam napjainkban íródott magyar írótól származó könyvet. Számomra újdonság volt, hogy a szereplőknek nem külföldi, hanem magyar neve volt, és ez egyben tetszett is. Talán többször kellene magyar szereplőkkel íródott könyveket vagy blogokat olvasnom.

Bence, a főszereplő fiú szemszögéből láthatjuk a dolgokat. Nagyon tetszett, hogy végre férfi szemszögből olvashattam, ráadásul egy igen kényes témáról. A fiú szülei válófélben vannak. Az apa alkoholista, az anya pedig egy másik férfivel készül családot alapítani, és a férfi ráadásul láthatóan ki nem állhatja a nő fiát.

Nehéz helyzetben van a fiú, és már azt fontolgatja, hogy öngyilkos lesz. Az iskolában a „barátai” hihetetlenül suttyók, és nem is tartozik közéjük. A bandavezér, Koppány pedig egyenesen gyűlölni való az egész történet során.

Osztálytársai elfordulnak tőle, amiért jó feleletet ad irodalom órán az Édes Anna című mű elemzéséből. Ráadásul a tanára sem fogadja jól, hogy a diák készült az órájára. Azt gondolja, hogy csak egy bemagolt szöveget mondott el.

Ekkor azonban felbukkan egy Anna nevű irodalom tanár, aki felkelti a fiúk érdeklődését. Bence felajánlja a segítségét a hölgynek a csap megjavításával kapcsolatban, és ezzel elindítja a lavinát.

Furcsa volt olyan történetet olvasni, ahol tökéletesen kirajzolódik, hogy mi történhet a legrosszabb esetben egy tanár-diák viszony esetén.

A történet egyszerűen magába szippantott, és azt vettem észre, hogy már ki is olvastam. Nem volt túl hosszú történet (mindössze 151 oldal), mégis minden lényeges érzés helyet kapott.

A főszereplőnek, Bencének sok mindenen kell keresztül mennie. Nem mondhatnám, hogy gúnyolódás tárgyát képezte volna, jól focizik, ezért barátai Zizinek, vagyis Zidane-nak nevezik, mégis egy idő után teljesen egyedül érzi magát. Igazán nem érzi, hogy szeretnék őt, pedig nagyon is vágyna rá.

Anyja folyton arról akarja meggyőzni őt, hogy az új családjához kellene költöznie, de a fiú nem akar elszakadni a szobájától. Ráadásul az anyukája új párja sem éppen a legkedvesebb a fiúval, nem tud és nem is akar beilleszkedni az új helyzetbe.

Régi tanárja halála miatt saját magát hibáztatja, furdalja a lelkiismeret, rossz kívánságai miatt.

Az új tanár, Anna pedig éppen ezt az összezavart srácot használja ki, akit később barátnőjével ki i nevet. Ráadásul miután kikezdett tanítványával, az apját is célba vette, ami még több konfliktust szült.

Én azért túlzásnak éreztem, amennyire az osztálytárai kiközösítik Bencét. Főleg Koppány viselkedése tűnt túlzásnak. Az író szinte már őrültet csinált belőle.

Szerencsére ez nem az a szájba rágó regény. Ennek nagyon örültem, és növelte a szimpátiámat a könyv felé. Fiúknak is szívesen ajánlanám, hogy olvassák el. Higgyétek el, megér rászánni az életetekből egy kis időt.

Végül is nagyon örültem annak, hogy ez lett a történet vége, hiszen végül is jó lett, habár már teljesen abban a hitben voltam, hogy rossz vége lesz a történetnek. Azt hittem, hogy Bálint végül leugrik a kilencemeletes épület tetejéről, de ez szerencsére nem történt meg.

Ajánlom tehát ezt a könyvet mindenkinek, főleg a tízen-, és huszonéves korosztálynak. A történetben helyet kaptak a mai aktualitások is, mint például: